A Keresztanyu, Csilla a hugom! Együtt szültünk, szültem meg Bercit. Hogy miért? Mert az igaz, hogy a férjem bevitt a kórházba, de még volt egy kevés munkája, és mondta siet vissza. Annyira megijedtem, hogy mondtam neki ok, rendben, de akkor azonnal hívod a Csillát, mert én egyedül NEM szülök. Taxiba pattant a tesóm, és hamar odaért hozzám, és úgy lett ahogy jósoltam. Én azt mondtam, 19, vagy 21 óráig megszületik Berci. Fél kilenc lett belőle:-) Még a szülésznő is mondta, hihetetlen mennyire tudtam mikor fog megszületni, és szülés közben pedig a doktornő mondta: " hihetetlen, ahogy nyom!"
Még emlékeztem a régi védőnőm szavaira, még Roland fiamnál, hogy úgy kell nyomni, mintha kakilnánk. Oda kell összpontosítani. Szóval a testvéremnek adtam egy örök emléket, a születésről. / Nagyon sírt a boldogságtól, de ő volt aki legelőször a karjaiban tarthatta a Mazsolát, és aki végig látta, hogyan is bújik ki egy kisbaba, 9 hónap "kuckózás" után. / Ennél szebbet nem is lehet elképzelni! És felsírt Berci, jó volt először hallani a hangját!!!! És akkor már mi is sírtunk!:-)
Jaj de nagyon szeretik egymást!:-) Tesó és a minimanó!:-)
Mond, hogy "ÁHHH!", és én is dalolva mondom neked, hogy ÁHHH!:-)
Pá-Pá